Csík: a vezetők túlköltekeztek, új stratégiára van szükség az Olimpiánál

Szatmár szimbolikus futballklubja, az Olimpia viharos hónapokat élt át idén ősszel: edzőváltás, fegyelmezetlenségek, elmaradó fizetések. Csík Tibor a tőle megszokott őszinteséggel beszélt portálunknak adott interjújában a kialakult helyzetről és a szükséges nagytakarításról. A mindig talpig úriember meglepő hevességgel bírálta a klub vezetőit és türelmet kért az új csapat számára.

- Hogy vagy? Hogyan teltek a karácsonyi napok? Miként viselted az ilyenkor megszokott disznóságokat?

- Remekül vagyok, köszönöm (nevet). A karácsonyt úgy töltöttem, mint mindenki más: szülőkkel, családdal, közeli barátokkal. Voltak vendégeink, mi is voltunk vendégségbe. Nagyon nem rajongok a zsíros kajákért, de nem is okoz gondot, nem vagyok válogatós. Mindig kell a mozgás, és akkor a testsúllyal sincs gondja az embernek.

- Nagyobb távlatokba visszatekintve miként ítéled, értékeled a 2014-es év eseményeit? Főleg annak második felét?

- Én az egészről beszélnék, mert összefügg az őszi eseményekkel. Kezdjük a tavalyi szezonnál, amikor a klub vezetői háromszor is módosították a meghatározott célt. Először az első nyolc hely valamelyike, majd az első hat hely valamelyike, végezetük pedig a 7. hely volt a cél. A háromból kettőt sikerült elérnünk, a másik pedig csak néhány ponton múlott. Ha egyes csapatok nem azt művelik, amit műveltek, talán ez is meglett volna... ezzel együtt ezt akkor is túlzott elvárásnak tartottam. Ezek után minimum azt tartottam volna normálisnak, hogy a vezetők leülnek velem és elmondják, figyelj, nem veled képzeljük el a folytatást. Ám én a sajtóból tudtam meg, hogy az Olimpia edzőt keres... Mit mondjak? Nem esett jól, főleg, hogy ekkor már más csapatot sem kereshettem magamnak. De túltettem magam.

- Aztán elkezdődött a szezon az új edzővel, Cosmin Bodeával, ám az eredmények nem jöttek.

- Magasak voltak a célok az új szezonra. Noha a vezetők ismét az első hatba kerülésről beszéltek, titkon a feljutásról álmodoztak. Egy-két új játékos és egy új edző azonban ehhez nem elég. Elkezdték hozni a játékosokat az ország minden pontjáról, miközben az Olimpia célja a szatmári fiatalok szerepeltetése kell legyen. Ezek a játékosok pedig a helyiekhez képest horribilis összegeket, akár havi kétezer eurót keresnek. Ráadásul leigazolásuk egyéb költségeket is maga után vont, például hotelekben laktak. Mindez oda vezetett, hogy a klub túlköltekezte magát. De fogalmazhatok úgy is, a vezetők túlköltekezték magukat. Volt, hogy négy hónapig nem kaptunk fizetést, prémiumot egész ősszel nem kaptunk. Sportigazgatóként kevés beleszólásom volt a dolgokba. A vezetők azt hitték, értenek a focihoz, mindenhez értenek. Pedig még a költségvetést sem tudták beosztani, számolni sem tudtak. Ennek következtében jelen pillanatban két hónapos bérrel tartoznak még a klub alkalmazottainak.

- Az őszi négy fordulót, amennyit a csapat kispadján töltöttél, miként értékeled?

- Elégedett vagyok az elért eredményekkel. A Campina ellen az utolsó pillanatokban bekapott egyenlítő gól természetesen nagyon zavar, de ha őszinte akarok ellen, akkor az Isten a Mioveni ellen egy ugyancsak kései góllal visszaadta, amit korábban elvett, mert ezen a meccsen nem érdemeltünk győzelmet.

- Figyeltem, egyetlen negatív megnyilvánulásod nem volt elődödről, Bodeáról...

- Nézd, ott voltam az edzésein, azzal nem voltak gondok. A csapat fizikai állapotával sem. Nem tudta viszont kezelni az öltözőben kialakult helyzetet, a megosztottságot, a klikkesedést, a fegyelmezetlenségeket. Minden vezetőnek megvannak a játékosaik, a fegyelmezéseket is a vezetők akarták intézni. Játékosok ki-be kerültek a keretbe, miközben egyre nagyobb hatalmuk lett. Ott tartottunk, hogy a játékosok akarták megmondani, mikor kezdjük a felkészülést, hol edzőtáborozzunk vagy ki legyen az edző. Azzal is tisztában vagyok, hogy néhány játékos „értem is mondott egy-két jó szót", mielőtt kirúgtak.

- Ilyen körülmények között mi a teendő, mi lehet a kiút? Miként tud ezen változtatni egy edző?

- Amikor a 12. forduló előtt átvettem a csapatot, nyomott, feszült volt a hangulat az öltözőben. Nagyok voltak az elvárások, az eredmények pedig nem jöttek. Megpróbáltam változtatni ezen, elbeszélgettem a fiúkkal, még bulizni is elmentünk együtt. Szerencsére a keret egy részét ismertem és megpróbáltam helyre rakni a fejeket. Azzal viszont tisztában vagyok, hogy mindez nem elég. Télen néhány játékostól meg kell szabadulnunk.

- Neveket tudnál mondani?

- Neveket nem szeretnék mondani. Tegnap (hétfőn) a szakmai stáb összeült a vezetőkkel és elmondtuk, kik azok a játékosok, akikre nem számítunk. Hogy aztán mi lesz, az már a vezetők dolga, mivel ezeknek a játékosoknak mind élő szerződésük van. Az viszont biztos, hogy egy-egy nem-szatmári játékos fizetéséért négy-öt fiatal szatmárit tudnánk foglalkoztatni. És nyakamat rá, hogy ezek a gyerekek közül kikerülne egy-két tehetség. Arról nem is beszélve, hogy lelkesedés és alázat tekintetében magasan egy-egy drága játékos előtt járnának.

- Van olyan játékos, akinek most télen jár le a szerződése?

- Igen, Alexandru Bostinának. Ő egyelőre hazament Temesvárra és azt mondta, van három-négy ajánlata. Ő konkrétan azon nem-szatmáriak közé tartozik, akikkel meg vagyunk elégedve. Komoly veszteség volna számunkra, ha nem tudnánk megtartani. Ezt jeleztük is tegnap a vezetők felé. Innentől kezdve sajnos nem a mi térfelünkön van a labda.

- Ha már neveket nem szeretnél mondani, azt áruld el, nagyságrendileg mégis hány játékostól válhat meg télen a klub?

- A szakmai vezetés tíz játékosra nem számít tavasztól. Közöttük van, akikkel fegyelmezetlenségei miatt nem számolunk, van olyan, aki nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket és van, akik túl vannak fizetve. Kíváncsian várjuk, a vezetők kikkel tudnak megegyezni a szerződések felbontása terén, kik azok, akik mégis maradnak.

- Ez gyakorlatilag a keret fele. Kikkel pótolnátok őket?

- Gyerekekkel. A második csapat és az ifi tagjaival. A második csapat jól teljesített az ősszel és az ifik között is vannak tehetséges játékosok. Persze a fiatalok ily mértékű szerepeltetése mindig komoly rizikófaktort jelent.

- A fociban minden döntésben benne van a kockázat, de mi van akkor, ha nem jönnek az eredmények és nem teljesítitek a vezetők által kitűzött célt.

- Ugyan már mi lenne, ha nem kerülünk be az első hatba? Legyünk őszinték. Még ha a költségvetést tekintve nem is vagyunk a leggyengébbek, ki merem jelenteni, hogy a felkészülés körülményei, az infrastruktúra terén az Olimpia az utolsó helyen áll a második osztályban! Ezek a 70-es éveket idézik. Pedig annyit hallottunk már sportcsarnok építéséről, a stadion felújításáról...

- Ilyen körülmények között milyen csapatra számíthatnak tavasszal a szurkolók?

- A fiatalok mély vízbe dobását egyszerűen meg kell tenni. A felkészülés január 12-én kezdődik, addig remélem nagyjából eldől, kik alkothatják a keretet. A bajnokság február 28-án kezdődik. Lehet, hogy a szurkolóknak szükségük lesz egy kis türelemre, lehet, hogy a tavaszt feláldozzuk azért, hogy jövőre ütőképesebb csapatunk legyen. Szív, lélek, hajtás - ez az azonban, amit ígérni tudok. Amíg én leszek legalábbis az edző, addig a csapatom szívvel, lélekkel fog játszani az utolsó pillanatig. Erre garancia lehet rajtam kívül a több szatmári játékos is.